Az állandó jelleggel végzettiparűzési tevékenység esetén a helyi iparűzési adó alapját a 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 39. § határozza meg, mely szerint annak alapja a nettó árbevétel, melyet csökkenteni lehet az eladott áruk beszerzési és közvetített szolgáltatások értékével, az alvállalkozói teljesítések értékével, az anyagköltséggel, az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen költségével. Ahhoz, hogy az adóalap csökkentés alkalmazható legyen, a költségek elszámolása meg kell feleljen a Htv-ben meghatározottaknak is. Adózók e tekintetben rengeteg hibát vétenek, a formai dolgokra különös tekintettel kell lenni. A következőkben gyakorlati eseteket, valamint jogeseteket mutatunk be.
Anyagköltség meghatározása
Könyvkiadói tevékenység esetén a nyomda a könyvkiadási tevékenysége egy részfolyamatát, a könyv nyomtatását végzi el, tehát szolgáltatást nyújt különböző társaságok, kiadók részére. A nyomda által leszámlázott tevékenység ellenértéke nem tekinthető a könyvkiadónál sem készletnek, sem anyagköltségnek, ezt az igénybe vett szolgáltatások között kell elszámolni. Ezt támasztja alá a Kfv.V.35.603/2016/4. számú ítélete is, ahol az elsőfokú adóhatóság a nyomdai szolgáltatás díját nem vette figyelembe helyi iparűzési adó alapot csökkentő tételként és a felperes terhére emiatt adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg. A nyomdai tevékenységet igénybe vett szolgáltatásként kell elszámolni a Számtv. 78. § (3) bekezdése értelmében. A vásárolt készlet és a saját termelésű készlet fogalma a Számtv. 160. § (2) bekezdés b) pontja szerint a számlakeretben két külön kategóriát képez, a helyi iparűzési adó alapjának csökkentésekor azonban csak a vásárolt anyag beszerzési értéke jöhet szóba. Önmagában a nyomdai tevékenység eredménye nem késztermék, még abban az esetben sem, ha a nyomtatáshoz szükséges alapanyagot a nyomda szerzi be. A vámtarifaszámok jegyzékében szereplő számok pedig nem az előállítás folyamatára, hanem a már elkészült műre (könyvre), illetve ennek értékesítésére vonatkoznak. Számviteli szempontból tehát helytelen az a gyakorlat, amely során a nyomda a vámtarifaszámot tünteti fel a kiállított számlákon, miközben szolgáltatást végez. A nyomda amennyiben késztermék elkészítését vállalja, általános forgalmi adó (áfa) szempontjából terméket értékesít, de számviteli szempontból csak egy résztevékenységet végez, még abban az esetben is, ha a könyv teljes fizikai (technikai) kivitelezését elvégzi, mivel a kiadvány (a termék) legfontosabb része a szerzők által végzett szellemi munka és a hasznosítás joga nem a nyomdáé. Mindezek miatt a Számtv. és az Áfa tv. szerinti értelmezés eltérhet és ezt a gazdasági eseményről kiállított bizonylatokban, nyilvántartásokban, illetve bevallásokban is követni kell. (Kfv.I.35.072/2015/6., Kfv.I.35.291/2008/6.).
ELÁBÉ
A csökentő tételek alkalmazásának vizsgálatánál általában a helyes besorolás is vizsgálat alá kerül. A Htv. 52. § 36. pontja határozza meg az eladott áruk beszerzési értékét, mely szerint ide tartozik a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások esetében a vásárolt és változatlan formában eladott anyagoknak, áruknak – a számvitelről szóló törvény szerint az eladott áruk beszerzési értékeként elszámolt – bekerülési (beszerzési) értéke. Felperes ingatlanokat vásárolt, majd a következő években azokat eladta. Bérbeadásból bevétele nem volt, az ingatlanok a befektetett eszközök között kerültek nyilvántartásba vételre, melyeket később azonban a forgóeszközök közé sorolt (készlet), beszerzési értéküket ELÁBÉ-ként, eladási árukat nettó árbevételként vette figyelembe. Az ítéletek kiemelik, hogy a az ingatlan beszerzések tekintetében vizsgálni kell, hogy azt milyen céllal: értékesítési céllal, vagy a vállalkozási tevékenység tartós szolgálatának céljával kerülnek-e beszerzésre, vagyis készletként vagy pedig tárgyi eszközként kell-e nyilvántartani. Sokszor a számviteli politika sem irányadó, tekintettel arra, hogy adózók azt nem is alkalmazzák. A beszerzés célzata csak egyik eleme az eszköz minősítésének, annak valós tartalmát az eszköz ténylegesen bekövetkező rendeltetése, használata határozza meg. Áfa adónemben az értékesítési célzat meghatározása, az eszközök besorolása kapcsán tett elemzés, az Sztv. rendelkezésein alapuló hipa esetén nem alkalmazható. (Kfv.I.35.249/2010/6.)
Az eszköz besorolásának alapvető eleme a rendeltetése, amely minősítést az eredeti beszerzési célhoz képest a vállalkozási tevékenység folyamatában mindenkor korrigálni kell az Sztv. 23.§ (4)-(5) bekezdései által relevánsnak tekintett információk szerint. Az Sztv. 23.§ (4) bekezdése alapján az eszközöket rendeltetésük, használatuk alapján kell a befektetett eszközök vagy a forgóeszközök közé sorolni. A 23.§ (5) bekezdése szerint, amennyiben az eszközök használata, rendeltetése a (4) bekezdés szerinti besorolást követően megváltozik, mert az eszköz a tevékenységet, a működést tartósan már nem szolgálja vagy fordítva, akkor azok besorolását meg kell változtatni; a befektetett eszközt át kell sorolni a forgóeszközök közé vagy fordítva. (Kfv.I.35.098/2016/8.)
Közvetített szolgáltatás
A Htv. 39. § 40. pontja határozza meg a közvetített szolgáltatások fogalmát, mely szerint annak értéke: az adóalany által saját nevében vásárolt és a harmadik személlyel (a megrendelővel) írásban kötött szerződés alapján, a szerződésben rögzített módon részben vagy egészben, de változatlan formában továbbértékesített (továbbszámlázott) szolgáltatás értéke. Közvetített szolgáltatásnál az adóalany vevője és nyújtója is a szolgáltatásnak, az adóalany a vásárolt szolgáltatást részben vagy egészben közvetíti úgy, hogy a megrendelővel kötött szerződésből a közvetítés lehetősége, a számlából a közvetítés ténye, vagyis az, hogy az adóalany nemcsak a saját, hanem az általa vásárolt szolgáltatást is értékesíti változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron, egyértelműen megállapítható. A Kúria kialakult joggyakorlata szerint a biztosítás közvetítői tevékenységnél nincs olyan szolgáltatás, amelyet változatlan formában lehetne számlázni. A Kfv.I.35.096/2016/6. és Kfv.V.35.336/2009/5. számú ítéletek tanulsága szerint is a felperes által számlázott és kifizetett közvetített szolgáltatásként figyelembe vett összeg a megkötött biztosítások után járó, annak meghatározott része alapján százalékban előírt juttatás, tehát nem egy szolgáltatás, amit változatlan formában lehetett vagy lehetett volna közvetíteni. Az alkusz csak az ügyféllel állhat megbízási jogviszonyban, kizárt, hogy a felperes alkuszként – szintén megbízási jogviszonyban – a Biztosítók érdekeit is képviselje. Az alkusz és a Biztosítók között együttműködési megállapodás született. Az alkusz nem nyújtója és igénybe vevője is ugyanazon szolgáltatásnak. Perbeli megállapodás nem eredménykötelem, így nem minősíthető vállalkozási szerződésnek, ahogy a felperes és a biztosítási közreműködő között létrejött alvállalkozói szerződés megnevezésű szerződés sem. (Kfv.I.35.062/2017/5.)
Egyes gazdasági eseményeket szerződésenként és számlánként külön-külön kell vizsgálni. (Kúria Kfv.VI.35.054/2013/5.) De amennyiben a bizonylatok szúrópróbaszerű ellenőrzésével is megvalósítható az ellenőrzés, ha az teljes képet tud adni a vizsgált adónemről, akkor az ellenőrzés úgyis megvalósítható a hatóság által. (Kfv.VI.35.109/2013/5.)
Adózók sokszor nem rendelkeznek írásban megkötött szerződésekkel, e-mailben megküldött levelek között még olyanok is fellelhetők, amelyeken sokszor a megrendelő sem azonosítható. A becsatolt árbevételi számlák nem tartalmazzák a szolgáltatás közvetítésének lehetőségét, ezekre sokszor még utalás sem található. Sokszor probléma az is, hogy analitikákat sem tudnak bemutatni, amely kimutatná, hogy mely bejövő számlához, milyen kimenő számla tartozik, annak ellenére, hogy a Htv. közvetített szolgáltatás elszámolhatóságára vonatkozó feltételei nem pusztán formai követelmények. Kfv.I.35.096/2016/6. szerint a hipa alap csökkentésének nem feltétele, hogy az adóalany a közvetített szolgáltatás mellett saját szolgáltatást is számlázzon.
Közvetített szolgáltatás megítélése esetén a számlázás sorrendjének, időrendiségének is kiemelkedő szerepe van. A gazdasági esemény megtörténte igazolásának alapbizonylata a számla és gond akkor van, ha a teljesítés időpontja későbbi, mint a megrendelő felé leszámlázott teljesítés. A számlázás időbeli eltolódása, sorrendiségének felcserélése miatt a kimenő és bejövő számlák összerendezhetősége, egymásnak való megfeleltetése eleve kizárt. (Kfv.I.35.562/2016/9)
Alvállalkozói teljesítés
A Htv. alvállalkozói teljesítésre vonatkozó szabályai azonban szintén konjunktív és kógens rendelkezéseket rögzítenek, és ezek értelmében az adózónak mind megrendelőjével, mind alvállalkozójával vállalkozási szerződést kell kötnie. A szállítmányozási szerződés nem minősíthető vállalkozási szerződésnek, ezért az ezen jogcímen igénybe vett szolgáltatás kizárólag igénybe vett szolgáltatásként számolható el. A szállítmányozási szerződés ugyanis az ügyviteli jogviszonyok közé tartozik, a megbízási jellegű szerződéseknek, a megbízáson alapuló bizományosi szerződésnek a nevesített válfaja. Nem a szerződés megnevezése a fontos, hanem annak tartalma. (Kfv.V.35.333/2016/4. szám)
Példa: Tanulmány
Nem csökkenthető az innovációs járulék alapja az olyan tanulmányokra kifizetett költségekkel, amely tanulmányokat adózón kívül már más megrendelők felé is értékesített a támogatott. Ez alól kivételt képezhet, ha a tanulmányok elkészítése és az ahhoz tartozó kutatás-fejlesztési tevékenység több támogató társfinanszírozásában valósul meg, de a társfinanszírozásnak a támogatási szerződésből ki kell tűnnie (Kúria Kfv.I.35.769/2012/5.; Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 26.K.34.746/2014/26.)
2021.11.16.
