A selejtezés célja, hogy a vállalkozás a feleslegessé, rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná vált, illetve a használhatatlan vagyontárgyakat használat alól végleges kivonja. Selejtezési eljárás lefolytatására döntő többségben a tárgyi eszközök, immateriális javak és a készletek esetében kerül sor.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 69. §-ának (1) bekezdése alapján a könyvek üzleti év végi zárásához, a beszámoló elkészítéséhez, a mérleg tételeinek alátámasztásához olyan leltárt kell összeállítani és e törvény előírásai szerint megőrizni, amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza a vállalkozónak a mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és forrásait mennyiségben és értékben. A törvény arról is rendelkezik, hogy ha a vállalkozó a számviteli alapelveknek megfelelő folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezet, a leltárba bekerülő adatok valódiságáról – a leltár összeállítását megelőzően – leltározással köteles meggyőződni, és azt az eszközök és a források leltárkészítési és leltározási szabályzatában meghatározott időszakonként, de legalább háromévente mennyiségi felvétellel kell elvégeznie (ide nem értve azokat az eszközöket és forrásokat, amelyeknél csak az egyeztetés hajtható végre). Folyamatos mennyiségi nyilvántartás hiányában a mennyiségi felvételt minden üzleti évben el kell végezni.
Az idézett szabályok azt követelik meg a vállalkozótól, hogy meghatározott időközönként mennyiségi felvétellel győződjön meg a leltárba kerülő adatok valódiságáról, függetlenül attól, hogy vezet-e nyilvántartást, illetve milyet vezet. Ennek a módja a „számolás”, azaz a fizikailag számba vehető eszközök (tárgyi eszközök, áruk, késztermékek, félkész termékek, anyagok stb.) fordulónapon történő tényleges megszámlálása, megmérése és egyben állapotának vizsgálata. Ez általában együtt jár a működés (például a gyártósorok) leállításával is, annak érdekében, hogy az eszközök fizikai mozgása, illetve az azokon végzett munkaműveletek ne akadályozzák a leltárfelvételt. Ez a leállás gyakran egybeesik a tervszerű megelőző karbantartás, a technológiai takarítás vagy egyéb, leállást igénylő munkafolyamat elvégzésével is. Adódhatnak azonban olyan esetek is, amikor technológiai okokból nincs mód a leállásra. Erre példa amikor a (félkész-) terméket mélyfagyasztásban kell tartani egy emberi belépéstől elzárt területen. Ilyenkor a költség-haszon összevetésének számviteli alapelve alapján indokolatlan lenne a gyártási folyamatot csak azért megszakítani, hogy egy emberektől egyébként elzárt üzemi területre belépve végre lehessen hajtani az eszközök számbavételét, mivel ez a felleltározott eszközök károsodásával járna együtt. Ezesetben a „számolást”, azaz az emberektől elzárt üzemi területen lévő eszközök számbavételét szükségképpen az eszközök üzemi területre való belépéséhez, valamint az onnan való kilépéséhez indokolt telepíteni. Az elzárt üzemi területen belüli eszközök fordulónapi mennyiségét és állapotát pedig a gyártási folyamatok jellemzői alapján kell meghatározni, a belépéskor és a kilépéskor ténylegesen számolt/mért mennyiségekből. Ennek a számításnak a részleteit az eszközök és a források leltárkészítési és leltározási szabályzatában kell rögzíteni.
Az Szt. 69. § (2) bekezdés szerint a fenti kötelezettség teljesítése keretében a vállalkozónak a főkönyvi könyvelés és az analitikus nyilvántartások adatai közötti egyeztetést az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozóan el kell végeznie.
A leltározás és a selejtezés különböző, de összefügg, így általában az utóbbi jó, ha megelőzi az előbbit. Leltározást az Szt. szerint 3 évente elég végezni, viszont az eszközök értékelése az évente esedékes.
Az Szt. 53. § (1) bekezdés b) pontja értelmében terven felüli értékcsökkenést kell az immateriális jószágnál, a tárgyi eszköznél elszámolni akkor, ha az immateriális jószág, a tárgyi eszköz (ideértve a beruházást is) értéke tartósan lecsökken, mert az immateriális jószág, a tárgyi eszköz (ideértve a beruházást is) a vállalkozási tevékenység változása miatt feleslegessé vált, vagy megrongálódás, megsemmisülés, illetve hiány következtében rendeltetésének megfelelően nem használható, illetve használhatatlan. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése alapján az e szerint elszámolt érték csökkentését olyan mértékig kell végrehajtani, hogy az immateriális jószág, a tárgyi eszköz, a beruházás használhatóságának megfelelő, a mérlegkészítéskor érvényes (ismert) piaci értéken szerepeljen a mérlegben. Amennyiben az immateriális jószág, a tárgyi eszköz, a beruházás rendeltetésének megfelelően nem használható, illetve használhatatlan, megsemmisült vagy hiányzik, azt az immateriális javak, a tárgyi eszközök, a beruházások közül – a terven felüli értékcsökkenés elszámolása után – ki kell vezetni. A piaci érték alapján meghatározott terven felüli értékcsökkenést a mérleg fordulónapjával, az eszközök állományból történő kivezetése esetén meghatározott terven felüli értékcsökkenést a kivezetés időpontjával kell elszámolni.
Az Szt. fenti rendelkezései alapján, amennyiben egy társaságnál a termelő eszköz feleslegessé válik és a körülmények változása miatt ezen eszköz értékesíthetősége, illetve egyéb módon történő további hasznosíthatósága is bizonytalanná válik, a társaság akkor jár el helyesen, ha a feleslegessé vált eszköznél olyan összegű terven felüli értékcsökkenést számol el annak feleslegessé válásakor, de legkésőbb a feleslegessé válás üzleti évének mérlegfordulónapjával, hogy az eszköz a mérlegkészítéskor érvényes (ismert) piaci értéken szerepeljen a mérlegben. A feleslegessé, értékesíthetetlenné vált eszköz esetében a piaci érték az eszköz hulladékértéke is lehet, ha az eszköz jövőbeni termelésbe állítása kizárt, az eszközkénti értékesítése pedig bizonytalan.
Tekintve, hogy a feleslegessé vált eszközt a jövőben a társaság tárgyi eszközként nem hasznosítja, azt a terven felüli értékcsökkenés elszámolásával egyidejűleg piaci értékén a készletek közé kell átsorolni, figyelemmel az Szt. 23. § (5) bekezdésében foglaltakra is.
A Tao. tv. 8. § (1) bekezdésének b) pontja szerint a társaságnak növelnie kell az adózás előtti eredményt az Szt. szerint az adózás előtti eredmény terhére (a mérlegfordulónappal vagy a kivezetés időpontjával) elszámolt terven felüli értékcsökkenéssel.
A Tao. tv. 7. § (1) bekezdés d) pontja értelmében az adózás előtti eredményt csökkenti a tárgyi eszköz forgóeszközök közé való átsorolásakor az eszköz számított nyilvántartási értékének a készletre vett hulladékanyag, haszonanyag értékét meghaladó része, feltéve, hogy a társaság az eszköz értékcsökkenését az Szt. szerint az adózás előtti eredmény terhére elszámolta.
Selejtezés dokumentálása
A selejtezés dokumentációt igényel, ellenkező esetben adófizetési kötelezettséget keletkeztethet, ezért olyan formában kell elkészíteni, hogy minél több információt tartalmazzon. Alapbizonylata a selejtezési jegyzőkönyv, de ez nem biztos, hogy elégséges, javasolt a selejtezés folyamatának szabályozása is. A selejtezés dokumentációjának nincs előírt formája, hiszen a számviteli törvény a selejtezés fogalmát sem definiálja. A selejtezési szabályzat elkészíthető a leltározási szabályzat részeként, összeállítása során célszerű figyelembe venni a társaság méretét, szervezeti struktúráját, az eszközállománya szintjét, és a selejtezés előfordulásának várható gyakoriságát stb…
A szabályzatnak ajánlott tartalmaznia az általános eljárási szabályokat, és a selejtezés folyamatát, a hatálya alá tartozó eszközöket, és az egyes eszközcsoportok (immateriális javak, tárgyi eszközök, készletek) selejtezésének menetét. Fontos dokumentálni, részletezni, hogy mikor történik általában selejtezés a társaság működése során, milyen esemény indokolhatja a selejtezést, hogyan azonosítja a társaság a feleslegessé vált vagy megrongálódott eszközeit. Ha az eszközök beazonosításra kerültek, meg kell határozni, hogy ki (milyen dolgozó) és milyen értékhatár erejéig hozhat döntést a további hasznosításról vagy a selejtezés tényéről (pl. áthelyezés másik területre, egyéb hasznosítás – bérbeadás, ha az eszköz működőképes -, feldolgozás, értékesítés, megsemmisítés, vagy térítésmentes átadás, karitatív célra vagy saját munkavállalónak). A döntés után azonosítani kell a szervezeti egységeket, akik felelősek a további lépések végrehajtásáért. Amennyiben az eszköz értékesítése mellett dönt a szervezet, le kell írni, hogy milyen eszközön, csatornán teszik közzé az értékesítés tényét, hogyan dokumentálják az értékesítést, illetve vevő kiválasztását (minimálisan bekérendő ajánlatok száma, formája). A folyamat kivitelezéséhez selejtezési bizottság is felállítható (vállalkozás vezetője, számviteli vezető), ismerik az eszközöket (eszközgazdák) vagy olyan szakemberek, akik képesek megítélni az eszköz állapotát, döntenek a további felhasználásról, várható hulladékmegtérülésről, és jegyzőkönyvet készítenek. A selejtezési jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a selejtezett eszköz megnevezését, azonosítási adatait, a nyilvántartással (analitikával) egyeztetett mennyiségi és értékadatait. Rögzíteni kell a selejtezés helyét, okát, és a selejtezésben részt vevők nevét, aláírását (ki az, aki elrendelte a selejtezést, ki végezte a folyamatot, ki hagyta jóvá), a döntést a további hasznosításról. Az okot ki kell fejteni, miért vált feleslegessé az adott eszköz, illetve, hogy az adott vagyontárgy pl. miért nem szolgálja rendeltetésszerűen a vállalkozás érdekeit, ha szükséges, a felelősségi kérdéseket is tisztázni kell. Hasznosítás esetén az értékesítési folyamat felelősét, módját, várható értékét is célszerű meghatározni. Amennyiben értékesítés mellett dönt a társaság, az eszközt írásban kell felajánlani értékesítésre. A selejtezett eszközöket fizikailag meg külön kell kezelni, a kapcsolódó selejtezési bizonylatot pedig 8 évig meg kell őrizni. A jegyzőkönyvnek évente folyamatos sorszámozásúnak kell lennie.
2021.07.14.
