Sok esetben, ha igénybe veszünk egy szolgáltatást, igénybe vevőként az adóhatóság számára is igazolnunk kell azt, hogy a szolgáltatás valóban mentes az adó alól. Ellenőrzése során az adóhatóság a számla mellett egyéb bizonyítási eszközt is igénybe vehet, így a számlán szereplő szolgáltatás tárgyát vizsgálva akár (orvos)szakértő véleményét is kérheti.
Azon plasztikai sebészeti beavatkozások adómentesek az áfa-ban, amelyek célja betegségek és egészségügyi zavarok feltárása, kezelése, gyógyítása. A kizárólag szépészeti célú beavatkozások adókötelesek. Az adómentesség feltételeinek bizonyítása az adózó kötelezettsége, a megkívánt igazolás módját az adóhatóságnak egyértelműen meg kell határoznia. A 2006/112/EK tanácsi Irányelv (a továbbiakban: HÉA irányelv) 132. cikk (1) bekezdés adott pontjai szerint az egyes közhasznú tevékenységek körében a tagállamok mentesítik az adó alól b) a kórházi és orvosi gyógykezeléseket, valamint az ehhez szorosan kapcsolódó olyan tevékenységeket, amelyeket közintézmények, illetve az ilyen közintézményekkel szociális tekintetben hasonló feltételek mellett működő intézmények, kórházak, rendelőintézetek, egészségügyi ellátási és diagnosztikai központok és egyéb hasonló jellegű hivatalosan elismert intézmények végeznek; c) azon egészségügyi ellátásokat, amelyeket az érintett tagállam által meghatározott orvosi és paramedicinális hivatások gyakorlói nyújtanak.
A 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 85. § (1) bekezdése szintén a tevékenység közérdekű jellegére tekintettel biztosít adómentességet egyes tevékenységekre. Az Áfa tv. 85. § (1) bekezdés b) pontja alapján mentes az adó alól az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó sérült- vagy betegápolás és sérült- vagy betegszállítás, valamint az azokhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet humán-egészségügyi ellátás keretében közszolgáltató – ilyen minőségében – teljesít.
A 85. § (1) bekezdés c) pontja szerint mentes az adó alól az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó sérült- vagy betegápolás, amelyet humán-egészségügyi – ideértve természetgyógyászatot is – tevékenységet végző – ilyen minőségében – teljesít. Az „egészségügyi ellátás” fogalmát tehát nemcsak az Áfa tv., de a HÉA irányelv sem definiálja. A fogalom értelmezésre a C–91/12. számú ítéletben már sor került, azaz a közhasznú tevékenység körében adómentes egészségügyi szolgáltatás körülhatárolása kapcsán hozzárendelhetők az Európai Unió Bírósága korábbi előzetes döntéshozatali eljárásban adott válaszai. Az Európai Unió Bírósága a C–19/12. számú ítéletében egy meglévő, hatályos rendelkezést értelmezett, annak eredménye sem igényelt jogszabály módosítást, a HÉA irányelv, illetve az Áfa tv. adott rendelkezései alkalmazásának nincs akadálya, az Európai Unió Bírósága döntése azok valós, mindig is alkalmazandó tartalmát értelmezte. Az Európai Unió Bírósága a C–91/12. számú, PFC Clinic AB ügyben hozott ítélet tényállása szerint a sebészeti és esztétikai kezelések svéd nyújtója saját tevékenységét áfa köteles tevékenységnek értékelte és igényelte az előzetesen felszámított hozzáadottértékadó (a továbbiakban: héa) visszatérítését, amit a svéd adóhatóság azért utasított vissza, mert szerintük nem minősülnek a kozmetikai és a helyreállító műtétek adómentes orvosi gyógykezelésnek.
A C–91/12. számú ítélet meghozatala során az Európai Unió Bírósága alapvető szempontnak tekintette a nyújtott szolgáltatás célját. A C–91/12. számú ítélet indokolásának [39] pontja szerint a HÉA irányelv 132. cikke (1) bekezdésének b) vagy c) pontját úgy kell értelmezni, hogy: az olyan szolgáltatások, amelyek esztétikai műtéteket, illetve esztétikai kezeléseket foglalnak magukban, ezen (1) bekezdésének b) és c) pontja értelmében vett „orvosi gyógykezelések” vagy „egészségügyi ellátások” fogalmába tartoznak, ha e szolgáltatások célja betegségek vagy egészségügyi zavarok diagnosztizálása, kezelése vagy gyógyítása, valamint az egészség védelme, fenntartása vagy helyreállítása; – az esztétikai beavatkozást igénybe vevő személynek a beavatkozásról alkotott puszta véleménye önmagában nem meghatározó azon kérdés megítélésében, hogy e beavatkozás gyógyászati célt szolgál-e; – azon körülmények, hogy a szolgáltatásokat engedéllyel rendelkező egészségügyi szakemberek nyújtják vagy végzik, vagy az, hogy ilyen szakemberek döntik el az ilyen beavatkozások célját, hatással vannak azon kérdés megítélésére, hogy a HÉA irányelv 132. cikke (1) bekezdésének b), illetve c) pontja értelmében vett „orvosi gyógykezelések” vagy „egészségügyi ellátások” fogalma alá tartoznak-e; és – annak megítéléséhez, hogy a szolgáltatásnyújtások a HÉA irányelv 132. cikke (1) bekezdésének b) vagy c) pontja értelmében véve héa mentesek-e, figyelembe kell venni az e 132. cikk (1) bekezdésének b) vagy c) pontjában támasztott valamennyi követelményt, valamint ezen irányelv IX. címe 1. és 2. fejezetének egyéb olyan releváns rendelkezéseit, mint az említett irányelv 132. cikke (1) bekezdésének b) pontja esetében az irányelv 131., 133. és 134. cikke.
Az adóhatósági iratok alapján megállapítható, hogy adózó nem csak a páciens saját magáról alkotott, szubjektív véleményéhez rendelte a beavatkozás szükségességének megítélését. Plasztikai műtétre a beavatkozást igénybe vevő személy személyes motivációja nélkül nem kerülhet sor, de a bírósági gyakorlat kétségek nélkül osztja az Európai Unió Bírósága megállapítását: a páciens beavatkozásról alkotott puszta véleménye önmagában nem meghatározó azon kérdés megítélésében, hogy a beavatkozás gyógyászati célt szolgál-e. Ugyanaz az eljárás pl. szemhéjplasztika, lehet szépészeti műtét, és az akadálymentes látást elősegítő beavatkozás. Miként a C– 91/12. számú ítélet indokolásának [35] pontja fogalmaz, ez orvosi értékelés kérdése, annak erre kiképzett személyzet által tett, orvosi megállapításokon kell alapulnia.
Az orvosi minősítésnek a megadott keretek között kell maradni: szolgáltatások célja betegségek vagy egészségügyi zavarok diagnosztizálása, kezelése vagy gyógyítása, valamint az egészség védelme, fenntartása vagy helyreállítása. A meghatározás alapkövetelménye tehát a szolgáltatás célhoz kötött jellege. A C–91/12. számú ítélet indokolásának [23] és [24] pontjai tartalmazzák az ítélet azon következetes megállapítását, hogy a HÉA irányelv 132. cikkében említett adómentességek leírására használt kifejezéseket szigorúan kell értelmezni, mivel ezek kivételt jelentenek azon főszabályhoz képest, miszerint az adóalany által ellenszolgáltatás fejében teljesített minden termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás után héát kell fizetni. Az orvosi jellegű szolgáltatásokat illetően a 77/388 irányelvre vonatkozó ítélkezési gyakorlatból analógia útján következik, hogy a HÉA irányelv 132. cikke (1) bekezdése b) és c) pontjának, amelyek alkalmazási köre eltérő, célja a szűk értelemben vett orvosi szolgáltatásokra vonatkozó adómentesség teljes körének szabályozása.
Ahhoz tehát, hogy egy adóalany az általa nyújtott szolgáltatása az Áfa tv. 85. § (1) bekezdésének keretei között adómentesnek minősülhessen, szolgáltatásának célja betegségek vagy egészségügyi zavarok diagnosztizálása, kezelése vagy gyógyítása, valamint az egészség védelme, fenntartása vagy helyreállítása kell legyen, amely célnak az orvos szakmai minősítésen, és nem a páciensek szubjektív érzetén kell alapulni. A törvény kifejezetten célhoz kötötten, a tevékenység közérdekű jellegére tekintettel biztosítja az adó alóli mentességet.
Az Alkotmánybíróság – már több esetben – rámutatott: a NAV általános, jogi kötelező erővel nem bíró tájékoztatási kötelezettsége az Art. 1. § (5) bekezdésén (jelenleg az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény 6. §-án) alapul, és nem minősül hatósági eljárásnak, ekként ezen tájékoztatások esetén az adózással kapcsolatos kötelezettségek teljesítésének kockázatát továbbra is az adózó viseli. Figyelemmel arra, hogy a jelen ügyben az indítványozó érvelésének alapját képező tájékoztatás az Art. 1. § (5) bekezdésén alapul, és a tájékoztatás maga is kifejezetten tartalmazta, hogy az nem bír kötelező erővel, ezért az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a támadott bírói döntés az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését ezen okból sem sérti. (ld. AB határozat [21]-[23], [27] pontjai)
A 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 99. § (2) bekezdése egyértelműen szabályozza, ha az adózót adómentesség, adókedvezmény illeti meg, ezt okirattal vagy más megfelelő módon köteles bizonyítani. Adózó állításait a megelőző, közigazgatási eljárásban okirattal kívánta bizonyítani, azonban azokat az adóhatóság nem fogadta el.
A közigazgatási határozat felülvizsgálatát végző bíróságnak feltétlenül meg kell vizsgálnia, hogy a közigazgatási eljárásban teljesültek-e a tisztességes eljárás követelményei, és ennek hiányában magának kell pótolni e követelmények teljesülését. A Kúria már számos határozatában rámutatott, hogy a tisztességes ügyintézéshez való jog megsértése akkor is súlyos, a határozat hatályon kívül helyezését eredményező eljárási jogszabálysértés, ha megismételt eljárás eredményeképpen azonos döntés születhet. A tisztességes eljáráshoz való jog sérelme úgy is bekövetkezhet, hogy nem áll fenn oksági kapcsolat a lényeges eljárási szabálysértés és az ügy konkrét kimenetele között, azonban az ügyféli jogok érvényesíthetősége olyan sérelmet szenved, amely az eljárás egészét és körülményeit figyelembe véve eléri az alaptörvény-ellenesség szintjét.
Jelen esetben az adóhatóság nem ismertette adózóval, hogy konkrétan milyen dokumentációt vár el, nem egyértelműsítette az okiratok tartalmát, ezért adózó el volt attól zárva, hogy megismerje az adóhatóság álláspontját. Ennek azért volt kiemelt jelentősége, mert a vizsgált időszakban az adóhatóság a plasztikai tevékenységet áfamentesnek tekintette. Utóbb a 2012/36. számú Adózási kérdésben tisztázta a plasztikai sebészet áfarendszerbeli megítélését. A tisztességes eljárás a jogállamiság és a demokratizmus része. Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikke biztosítja a tisztességes eljáráshoz való jogot.
Az Alaptörvény XXIV. cikkének (1) bekezdése rögzíti: mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és észszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni. Magyarországon tehát Alaptörvény írja elő közigazgatási eljárásokra is a fair eljárás követelményét. A tisztességes eljáráshoz való jog a felek és a megfelelő igazságszolgáltatás érdekeinek védelme érdekében egy sor eljárási jogot foglal magában. Ezek közül mind a büntető, mind a polgári eljárásokra vonatkozik a személyes meghallgatás joga, a hatékony részvételhez való jog, a tárgyalás közvetlensége, a fegyverek egyenlőségének követelménye, a kontradiktórius eljárás követelménye, a bizonyítási eljárás megfelelőségének követelménye, a visszaható hatály tilalma, továbbá az ügy alapos kivizsgálásának és a döntés megfelelő indokolásának követelménye.
Az Európai Unió Bírósága a C-189/19. számú ügyben nyomatékosította a védelemhez való jog tiszteletben tartását, amely az uniós jog által biztosított jogok között szerepel, és amely az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jog általános alapelvének minősül. Ezt akkor kell alkalmazni, ha a közigazgatási szerv valamely személlyel szemben olyan aktus meghozatalát helyezi kilátásba, amely e személynek sérelmet okoz. Ezen elv értelmében azon határozatok címzettjei számára, amelyek e címzettek érdekeit érzékelhetően érintik, lehetővé kell tenni, hogy megfelelően kifejthessék álláspontjukat azon elemekkel kapcsolatban, amelyekre a közigazgatási szerv támaszkodni kíván. E kötelezettség a tagállamok közigazgatási szerveire hárul, amennyiben azok az uniós jog hatálya alá tartozó intézkedéseket fogadnak el, akkor is, ha maga az uniós jog nem ír elő kifejezetten ilyen alakszerűséget. [39. pont]
Ebben a döntésben az Európai Unió Bírósága kitért a tagállami bíróságnak az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata kapcsán kifejtett szerepére is, a fegyveregyenlőség elvének bíróság által történő biztosítására. Ez szerves részét képezi a magánszemélyek uniós jogból származó jogai Charta 47. cikkében foglalt hatékony bírósági védelme elvének, amennyiben az – többek között a kontradiktórius eljárás elvéhez hasonlóan – magának a tisztességes eljárás fogalmának a velejárója, az következik, hogy észszerű lehetőséget kell biztosítani valamennyi félnek arra, hogy olyan körülmények között ismertesse álláspontját, ideértve a bizonyítékait is, amelyek mellett nem kerül teljesen előnytelen helyzetbe ellenfelével szemben.
Az adóhatóság a megelőző, közigazgatási eljárásban megsértette a tisztességes hatósági eljárás követelményét, figyelemmel arra, hogy a megváltozott adóhatósági gyakorlatra tekintettel adózót az Art. 1. § (5) bekezdése alapján nem tájékoztatta arról, hogy konkrétan milyen igazolást vár el tőle.
Kiemelhető, hogy az adóhatóságnak pontos, konkrét, világos felhívást kell kiadnia adózóknak, melyben egyértelműen rögzíti, hogy milyen igazolást vár el az áfamentesség igazolásául. Elfogadható lehet adózó által készített olyan táblázatos összeállítás, amely számlánkként, szolgáltatásonként tartalmazza a BNO besorolást, melyből kitűnik, hogy az egészségügyi beavatkozást nem kizárólag plasztikai céllal végezték el. Ha az adóhatóság ezen táblázatos kimutatást nem tartja elegendőnek akkor akár szúrópróbaszerűen is ellenőrizheti, hogy a számlákban feltüntetett szolgáltatás áfamentesnek minősül-e. Az adóhatóság attól sincsen elzárva, hogy adózó teljes dokumentumába betekintsen, és ha ennek alapján úgy ítéli meg, hogy a BNO besorolás nem fogadható el az áfamentesség igazolására, úgy orvosszakértőt vegyen igénybe. (Kúria, Kfv.I.35.442/2020/6. )