A selejtezés adójogi következményei
A selejtezés célja, hogy a vállalkozás a feleslegessé, rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná vált, illetve a használhatatlan vagyontárgyakat használat alól végleges kivonja. Selejtezési eljárás lefolytatására döntő többségben a tárgyi eszközök, immateriális javak és a készletek esetében kerül sor.
A leltározás és a selejtezés különböző, de összefügg, így általában az utóbbi jó, ha megelőzi az előbbit. Leltározást az Szt. szerint 3 évente elég végezni, viszont az eszközök értékelése az évente esedékes.
Az Szt. 53. § (1) bekezdés b) pontja értelmében terven felüli értékcsökkenést kell az immateriális jószágnál, a tárgyi eszköznél elszámolni akkor, ha az immateriális jószág, a tárgyi eszköz (ideértve a beruházást is) értéke tartósan lecsökken, mert az immateriális jószág, a tárgyi eszköz (ideértve a beruházást is) a vállalkozási tevékenység változása miatt feleslegessé vált, vagy megrongálódás, megsemmisülés, illetve hiány következtében rendeltetésének megfelelően nem használható, illetve használhatatlan. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése alapján az e szerint elszámolt érték csökkentését olyan mértékig kell végrehajtani, hogy az immateriális jószág, a tárgyi eszköz, a beruházás használhatóságának megfelelő, a mérlegkészítéskor érvényes (ismert) piaci értéken szerepeljen a mérlegben. Amennyiben az immateriális jószág, a tárgyi eszköz, a beruházás rendeltetésének megfelelően nem használható, illetve használhatatlan, megsemmisült vagy hiányzik, azt az immateriális javak, a tárgyi eszközök, a beruházások közül – a terven felüli értékcsökkenés elszámolása után – ki kell vezetni. A piaci érték alapján meghatározott terven felüli értékcsökkenést a mérleg fordulónapjával, az eszközök állományból történő kivezetése esetén meghatározott terven felüli értékcsökkenést a kivezetés időpontjával kell elszámolni.
Az Szt. fenti rendelkezései alapján, amennyiben egy társaságnál a termelő eszköz feleslegessé válik és a körülmények változása miatt ezen eszköz értékesíthetősége, illetve egyéb módon történő további hasznosíthatósága is bizonytalanná válik, a társaság akkor jár el helyesen, ha a feleslegessé vált eszköznél olyan összegű terven felüli értékcsökkenést számol el annak feleslegessé válásakor, de legkésőbb a feleslegessé válás üzleti évének mérlegfordulónapjával, hogy az eszköz a mérlegkészítéskor érvényes (ismert) piaci értéken szerepeljen a mérlegben. A feleslegessé, értékesíthetetlenné vált eszköz esetében a piaci érték az eszköz hulladékértéke is lehet, ha az eszköz jövőbeni termelésbe állítása kizárt, az eszközkénti értékesítése pedig bizonytalan.
Tekintve, hogy a feleslegessé vált eszközt a jövőben a társaság tárgyi eszközként nem hasznosítja, azt a terven felüli értékcsökkenés elszámolásával egyidejűleg piaci értékén a készletek közé kell átsorolni, figyelemmel az Szt. 23. § (5) bekezdésében foglaltakra is.
A Tao. tv. 8. § (1) bekezdésének b) pontja szerint a társaságnak növelnie kell az adózás előtti eredményt az Szt. szerint az adózás előtti eredmény terhére (a mérlegfordulónappal vagy a kivezetés időpontjával) elszámolt terven felüli értékcsökkenéssel.
A Tao. tv. 7. § (1) bekezdés d) pontja értelmében az adózás előtti eredményt csökkenti a tárgyi eszköz forgóeszközök közé való átsorolásakor az eszköz számított nyilvántartási értékének a készletre vett hulladékanyag, haszonanyag értékét meghaladó része, feltéve, hogy a társaság az eszköz értékcsökkenését az Szt. szerint az adózás előtti eredmény terhére elszámolta.
Általános forgalmi adó
A selejtezést, mint gazdasági eseményt nem terheli áfafizetési kötelezettség, viszont a kapcsolódó lehetséges értékesítést az általános áfaszabályok szerint kell kezelni. Ha a selejtezés után az eszköz nem értékesítésre, hanem térítés nélküli átadásra kerül, akkor az átadónak az eszköz piaci értéke után szintén áfafizetési kötelezettsége keletkezik.
Kivételt képez ez alól az Áfa tv. 11. § (3) bekezdés a) pontja alapján a közcélú adomány, ami nem minősül termékértékesítésnek, és ezáltal nem képez áfaalapot.
Selejt, maradékanyag, hulladék termékdíj-kötelezettsége
A kérdés megválaszolásához a környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Ktdt.) 2. § (3a) bekezdés, 4. § (2) bekezdés c) pont rendelkezéseit kell vizsgálni. A Ktdt. nem rendezi egy §-ba azt, hogy a selejt vagy hulladék, illetve a maradékanyag mennyisége után mely esetekben keletkezik, illetve nem keletkezik termékdíj-kötelezettség, ezért a jogértelmezési kérdés eldöntése érdekében a Ktdt. egyes részletszabályait szükséges áttekinteni. Elsődlegesen a közvetlen alapanyagként történő felhasználás jogcíméhez kapcsolódó rendelkezés vizsgálata válik szükségessé, különös figyelemmel a 3. § (3a) bekezdésében foglaltakra. A hivatkozott rendelkezés értelmében ugyanis a termékdíjköteles termék alapanyagként történő felhasználása esetében a gyártási folyamat során keletkező gyártási selejt, hulladék nem minősül saját célú felhasználásnak, így e tekintetben termékdíj-kötelezettség sem keletkezik. A közvetlen alapanyagként történő felhasználás során keletkező gyártási selejt, hulladék mennyisége a hulladékhasznosítási teljesítményben nem számolható el. Azt, hogy mi tekinthető alapanyagként történő felhasználásnak, a Ktdt. 2. § 1a. pontja határozza meg.
Idesorolható például a kartondoboz és hasonlók, mint termékdíjköteles termék előállításának gyártási folyamata során a hullámpapír karton (alapanyag) megmunkálásából, a gyártósor kalibrálásából (gépbeállítás), valamint a gyártás során vagy végeztével végzett minőségellenőrzésből eredő hulladék, nyesedék, illetve gyártási selejt mennyisége, melyet a Ktdt. 3. § (3a) bekezdése alapján nem terhel termékdíj-kötelezettség.
Az előbbiekben részletezett szabályon túl a selejt és maradékanyag vonatkozásában keletkező termékdíj-kötelezettséggel összefüggésben a Ktdt. 4. § (2) bekezdés c) pontja további szabályt is tartalmaz, mely alapján a technológiai folyamatba visszavezetett ilyen mennyiség tekintetében nem keletkezik kötelezettség. Ez a rendelkezés lehetővé teszi bármely gyártási folyamatból származó selejt, valamint maradék anyag újbóli, vagy további „termékdíjmentes” felhasználását. A mentesítő jogcím azonban kizárólag a gyártástechnológiába visszavezetett mennyiség tekintetében alkalmazható, tehát a technológiai folyamatba vissza nem vezetett, így hulladékként kezelt selejt és maradék anyag mennyiségére saját célú felhasználás címén termékdíj-kötelezettség keletkezik.
Idesorolható például a gyártási folyamat eredményeként előállított és késztermékként forgalomba hozott, majd a vevői minőségi kifogással érintett visszáru termékek mennyisége. Amennyiben azokat a gazdálkodó a gyártási folyamatába nem vezeti vissza és hulladékként kezeli, beáll a termékdíj kötelezettség, ugyanis a késztermék leselejtezése kimeríti a Ktdt. 3. § (3) bekezdésében foglalt saját célú felhasználás jogcímét.
Társasági adó
A Tao tv. 8. § (1) bekezdés b) pontja alapján az adóalap megállapításakor adóalap-növelő jogcím az adózás előtti eredmény terhére elszámolt terven felüli értékcsökkenés összege. Ugyanakkor a Tao tv. 7. § (1) bekezdés d) pontja alapján csökkenti az adóalapot a tárgyi eszköz állományból bármely jogcímen történő kivezetésekor, a forgóeszközök közé való átsorolásakor, az eszköz számított nyilvántartási értékének a készletre vett hulladékanyag, haszonanyag értékét meghaladó része, feltéve minden esetben, hogy az eszköz értékcsökkenését az adózó a Szt. szerint az adózás előtti eredmény terhére számolta el.
A Tao tv. 7. § (1) bekezdés d) pontja abban az esetben alkalmazható, amennyiben a beruházás tárgyi eszköznek minősül a Tao tv. szempontjából. Tekintettel arra, hogy a Tao tv. közvetlenül nem ad definíciót a tárgyi eszközökre, emiatt annak mögöttes jogszabályát, az Szt. ide vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. [Tao tv. 1. § (5) bekezdés.] Az Szt. 26. § (1) bekezdése alapján a tárgyi eszközök között a mérlegben azokat a rendeltetésszerűen használatba vett, üzembe helyezett anyagi eszközöket (földterület, telek, telkesítés, erdő, ültetvény, épület, egyéb építmény, műszaki berendezés, gép, jármű, üzemi és üzleti felszerelés, egyéb berendezés, ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok), tenyészállatokat kell kimutatni, amelyek tartósan – közvetlenül vagy közvetett módon – szolgálják a gazdálkodó szervezet tevékenységét, továbbá az ezen eszközök beszerzésére (a beruházásokra) adott előlegeket és a beruházásokat, valamint a tárgyi eszközök értékhelyesbítését. A fentiek alapján a selejtezéshez kapcsolódóan elszámolt terven felüli értékcsökkenés összege növeli, a beruházás könyvekből történő kivezetésekor a beruházás számított nyilvántartási értéke pedig csökkenti a társasági adó alapját.
A Tao tv. 8. § (1) bekezdés d) pontja alapján növelni kell az adó alapját minden olyan elszámolt költséggel, ráfordítással, valamint adóalap-csökkentő tétellel, amely nincs összefüggésben a gazdálkodó szervezet bevételszerző tevékenységével. A jogszabály arra is kitér, hogy a társaságiadó-törvény alkalmazásában nem a gazdálkodó szervezeti tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül különösen az értékkel nyilvántartott tárgyi eszköz selejtezésekor az eszköz könyv szerinti értéke, ha a selejtezés ténye, oka nincs dokumentumokkal megfelelően alátámasztva. (Tao tv. 3. számú melléklet A) rész 6. pont.)
Azaz, a nem a gazdálkodó szervezeti tevékenység érdekében felmerült költségekhez, ráfordításokhoz és adóalap-csökkentő tételekhez kapcsolódó adóalap-növelő tétel nem alkalmazandó, ha az elszámolt költségek, ráfordítások és adóalap-csökkentő tételek összefüggésben vannak a gazdálkodó szervezet bevételszerző tevékenységével.
A készletre elszámolt értékvesztéssel kapcsolatban a Tao tv. nem tartalmaz különös előírást, az értékvesztés társaságiadó-alapban történő érvényesítése kapcsán a Tao tv. 8. § (1) bekezdés d) pontját kell alkalmazni. Eszerint az adóalapot növelni kell azzal a költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás előtti eredmény csökkentéseként számításba vett összeggel – ideértve az immateriális javak és tárgyi eszközök értékcsökkenési leírását is -, amely nincs összefüggésben a gazdálkodó szervezeti, bevételszerző tevékenységével, különös tekintettel a Tao tv. 3. számú melléklet A) rész 6. pontjában foglaltakra.
Példa: Selejtezés és az igénybe vett beruházásiadóalap-kedvezmény
Egy mikrovállalkozásnak minősülő társaság 2019-ben beszerzett egy laptopot, amelyet illetően érvényesítette a beruházásiadóalap-kedvezményt. A laptop kijelzője 2021-ben teljes mértékben tönkrement, a javíttatása pedig gazdaságilag nem bizonyult indokoltnak. A Tao bevallás összeállítása során merült fel az a kérdés, hogy ha az érintett laptop selejtezés címén kivezetésre kerül, úgy a társaságot terheli-e szankciós visszafizetési kötelezettség az érvényesített kedvezmény vonatkozásában vagy sem.
A következőkre kell tekintettel lenni: a Tao tv. 7. § (1) bekezdés zs) pontja alapján korábban még használatba nem vett tárgyi eszköz beszerzésével, illetve üzembe helyezésével kapcsolatban azon esetköröket, amelyekben a kedvezmény szankciós visszafizetésével kell számolni, a Tao tv. 8. § (1) bekezdés u) pontja tartalmazza.
A hivatkozott jogszabályhely alpontjai tételesen felsorolják azokat az eseteket, amikor az érvényesített kedvezmény jogosulatlan igénybevételnek minősül, és ennek következményeként az adózónak adózás előtti eredménynövelési kötelezettsége van.
A Tao tv. 8. § u) pontja szerint az adózás előtti eredményt növeli azon beruházás, szellemi termék bekerülési értékéből az adózás előtti eredmény csökkentéseként a 7. § (1) bekezdés zs) pontja alapján elszámolt összeg kétszerese,
ua) amely beruházást, szellemi terméket az adózó az adózás előtti eredmény csökkentésének adóévét követő negyedik adóév utolsó napjáig nem helyez üzembe, illetve nem vesz használatba, az említett negyedik adóévről készített bevallásban, kivéve, ha az üzembe helyezés, a használatbavétel elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódás következtében maradt el,
ub) amely beruházást az adózó az adózás előtti eredmény csökkentésének adóévét követő negyedik adóév utolsó napjáig az egyéb berendezések, felszerelések, járművek között helyez üzembe, az üzembe helyezés adóévéről készített bevallásban,
uc) amely beruházás alapján üzembe helyezett tárgyi eszközt az adózó az adózás előtti eredmény csökkentésének adóévét követő negyedik adóév végéig üzemkörön kívüli ingatlanként is használ, vagy az egyéb berendezések, felszerelések, járművek közé, a forgóeszközök közé sorol át, illetve amely szellemi terméket az adózó az adózás előtti eredmény csökkentésének adóévét követő negyedik adóév végéig a forgóeszközök közé sorol át, az említett első használat, illetve az átsorolás adóévéről készített bevallásban, kivéve, ha a forgóeszközök közé történő átsorolás az eszköz elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódásának következménye,
ud) amely beruházást, szellemi terméket, vagy amely beruházás alapján üzembe helyezett tárgyi eszközt az adózó az adózás előtti eredmény csökkentésének adóévét követő negyedik adóév végéig elidegenít (juttatásként átad, értékesít, apportál, térítés nélkül átad, valamint pénzügyi lízing keretében, részletfizetéssel, halasztott fizetéssel átvett eszközt a szerződés szerinti feltételek teljesülésének meghiúsulása miatt visszaad), az elidegenítés adóévéről készített bevallásban,
azzal, hogy az e pontban foglaltakat a jótállási időn belül cserére visszaadott tárgyi eszköz, szellemi termék után elszámolt összegre nem kell alkalmazni, de a jótállási időn belül cserébe kapott eszköz esetén az ua)-ud) alpont szerinti határidőt a cserére visszaadott eszköz üzembe helyezésétől, használatbavételétől kell számítani.
Amennyiben a társaság által beszerzett laptop teljességgel használhatatlan és azt a társaság kiselejtezi (a nyilvántartásból kivezeti), úgy nincs adóalap-növelési kötelezettség, mivel erre az esetre a Tao tv. nem tartalmaz szabályt, így szankciót sem.
Hasonlóan, amennyiben a társaság a karambolozás miatt totálkárosnak minősített tehergépkocsit (tekintettel arra, hogy az tovább nem használható) kiselejtezi – és a nyilvántartásból kivezeti – nincs adóalap-növelési kötelezettség, tekintettel, hogy a Tao. tv. nem tartalmaz szabályt, s így szankciót sem erre az esetre.
2021.11.27.