Az öregségi nyugdíj az ember élete végéig járó ellátás, a nyugdíj folyósításának hossza átlagosan kb. 20 év, de az egyéni folyósítási idő ettől jelentősen eltérhet. A nyugdíjrendszer a korhatár mellett másik feltételként tartalmazza a minimális szolgálati időre vonatkozó elvárást. A szolgálati idő azt fejezi ki, hogy a biztosított aktív életútja során hány évig járult hozzá befizetéseivel a nyugdíjrendszer fenntartásához. Az öregségi teljes nyugdíjra jogosultsághoz az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése mellett legalább 20 év szolgálati időt kell igazolni [a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 18. § (2) bekezdés]. Az öregségi teljes nyugdíjra jogosultsághoz előírtnál kevesebb, de legalább 15 év szolgálati idő jogosít öregségi résznyugdíjra [Tny. 18. § (3) bekezdés]. A teljes és a résznyugdíj közötti különbség abban van, hogy a résznyugdíjhoz nem kapcsolódik minimum garancia.
Az öregségi nyugdíj összegét két tényező határozza meg:
– az elismert szolgálati idő tartama években (egész évek, a törtidőszak figyelmen kívül hagyásával), és
– az öregségi nyugdíj meghatározásának alapját képező átlagkereset, a nyugdíjalap [Tny. 20. § (1) bekezdés].
Az öregségi nyugdíj összege az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegének a szolgálati idő hosszától függő százaléka, ami a szolgálat idő teljes években (365 nap) meghatározott tartamához tartozik.
Az öregségi nyugdíj összege 20 év szolgálati idő megléte esetén az alapul szolgáló átlagkereset 53 százaléka. A nyugdíj a 20 évet meghaladó szolgálati idő minden éve után a 25. évig bezárólag a havi kereset 2 százalékával, a 25. évet meghaladó szolgálati idő minden éve után a 36. évig bezárólag a havi kereset 1 százalékával, a 36. évet meghaladó szolgálati idő minden év után a 40. évig bezárólag a havi kereset 1,5 százalékával, a 40. év felett az 50. évig bezárólag minden további év után 2 százalékkal emelkedik. Ez alapján 25 év szolgálati idő megléte esetén az öregségi nyugdíj összege az alapul szolgáló átlagkereset 63 százaléka, 30 év esetén 68 százaléka, 35 év esetén 73 százaléka lesz. Fő szabály szerint az öregségi nyugdíj összege az annak alapját képező havi átlagkeresetnél több nem lehet.
Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért (kifizetett), a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni (Tny. 22. §).
A saját jogú nyugellátás mellett folytatott keresőtevékenységgel szerzett kereset, jövedelem összege az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset kiszámítása során nem vehető figyelembe.
Az átlagkereset alapjául szolgáló kereset, jövedelem meghatározása sokszor nem könnyű.
A Tny. 22. § határozza meg az átlagkereset fogalmát.
22. § (1) Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért (kifizetett), a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni. Keresetként, jövedelemként kell figyelembe venni:
a) az 1988. január 1-je és 1996. december 31-e közötti, illetőleg az 1988. január 1-je előtti keresetek, jövedelmek esetén az 1996. december 31. napján érvényes társadalombiztosítási szabályok szerint a főfoglalkozásban elért jövedelmet, az ezen időszak alatt kifizetett év végi részesedést, prémiumot, jutalmat és a keresettel, jövedelemmel azonos időre járó baleseti járadékot,
b) 1997. január 1-jétől a biztosítással járó jogviszonyból vagy jogviszonyokból származó, nyugdíjjárulék-alapot képező keresetet, jövedelmet és 1997. évben a keresettel, jövedelemmel azonos időre járó baleseti járadékot,
c) amennyiben a nyugdíjjárulékot a biztosítási jogviszony keretében meghatározott összeg után kellett fizetni, ezt az összeget,
d) az Európai Unió tisztviselőinek és más alkalmazottainak nyugdíjbiztosítási átutalásáról és visszautalásáról szóló törvény alapján a nyugdíjbiztosítási visszautalás során meghatározott beszámított jövedelmet, ha a Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető összeget a Nyugdíjbiztosítási Alapnak átutalták,
e) a 2020. június 30-áig terjedő időszakra a felszolgálási díj 81%-át, az azt követő időszakra a felszolgálási díj teljes összegét,
f) a 2020. június 30-áig terjedő időszakra a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló 81%-át,
g) azon egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) alap 50 százalékát, 2008. január 1-jétől 61 százalékát, amely után a magánszemélyt terhelő ekho mértéke 15 százalék,
h) a 2020. augusztus 31-ét követő időszakra a Tbj. 27. § (2) bekezdése szerinti járulékfizetési alsó határ alkalmazása esetén a minimálbér 30 százalékát,
i) a Tbj. 41. § (2) bekezdésében meghatározott mezőgazdasági őstermelő esetében az éves bevételének 6 százalékát,
j) a főállású kisadózó társadalombiztosítási ellátásainak alapjául szolgáló, törvényben meghatározott összeget.
(2) Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset meghatározásánál
a) az álláskeresési járadék, a munkanélküli-járadék, a vállalkozói járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli-segély, az álláskeresést ösztönző juttatás, a keresetpótló juttatás (a továbbiakban együtt: álláskeresési támogatás) összegét,
b) a gyermekgondozást segítő ellátás, gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás és a gyermekgondozási díj összegét,
c) a nyugdíjjárulék-köteles szociális és gyermekvédelmi ellátások (gyermekek otthongondozási díja, ápolási díj) összegét, valamint a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szerinti munka-rehabilitációs díjat és fejlesztési foglalkoztatási díjat,
d) a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Péptv.) 3-5. §-a szerinti prémiumévek program, illetve különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatás összegét,
e) a rehabilitációs ellátás összegét,
f) a rendvédelmi egészségkárosodási keresetkiegészítés, a rendvédelmi egészségkárosodási járadék, a honvédelmi egészségkárosodási keresetkiegészítés vagy a honvédelmi egészségkárosodási járadék, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal személyi állományának jogállásáról szóló törvény szerinti egészségkárosodási keresetkiegészítés, egészségkárosodási járadék összegét,
g) a rehabilitációs járadék összegét, valamint
h) az a)-f) pont szerinti ellátások folyósításának időtartama alatt szerzett, biztosítással járó jogviszonyból származó jövedelmet, keresetet
– a kifizetésük, folyósításuk időpontjától függetlenül – csak akkor kell figyelembe venni, ha az az igénylőre kedvezőbb.
(3a) A saját jogú nyugellátás mellett folytatott keresőtevékenységgel szerzett kereset, jövedelem összege az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset kiszámítása során nem vehető figyelembe.
(4) Amennyiben a biztosított az (1) bekezdésben meghatározott időszaknak – vagy ha ennél a szolgálati idő kevesebb, e rövidebb időnek – legalább a felében rendelkezik a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló keresettel, jövedelemmel, a havi átlagkeresetet a tényleges – a kifizetés időpontjában érvényes jogszabályok szerint nyugdíjjárulék-alapot képező – kereset, jövedelem alapján kell meghatározni.
(5) Ha a (4) bekezdés szerinti időszakban, az átlagszámítási időnek legalább a fele részére a nyugdíjat igénylőnek nincs keresete, jövedelme, a hiányzó időre eső napokra a keresetet, jövedelmet az 1988. január 1-je előtti legközelebbi időszak keresete, jövedelme alapján kell figyelembe venni. Ha ez sem áll rendelkezésre, keresetként – a nyugellátás megállapításának kezdő napjától folyamatosan visszaszámítva – a hiányzó időre érvényes, külön jogszabályban általánosan meghatározott minimálbér harmincad részét kell figyelembe venni azokra a naptári napokra, amelyekre nyugdíjalapot képező kereset, jövedelem nem volt és a (10) bekezdés alkalmazásánál e naptári napok is osztószámot képeznek.
(6) Az 1988. január 1-jétől elért, (1)-(5) bekezdés szerinti kereseteket, jövedelmeket -ideértve a minimálbér összegét is – naptári évenként csökkenteni kell
a) a kifizetés időpontjában hatályos jogszabályokban meghatározott járulékmértékek figyelembevételével számított természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, magánnyugdíj-pénztári tagdíj, munkavállalói járulék, vállalkozói járulék, valamint egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék összegével, továbbá
b) a személyi jövedelemadónak
ba) – 2010. január 1-jét megelőzően és 2012. december 31-ét követően elért keresetek, jövedelmek esetén – a keresetek, jövedelmek a) pont szerinti csökkentése után fennmaradó összegre képzett összegével,
bb) – 2010. január 1-je és 2012. december 31-e között elért keresetek, jövedelmek esetén – a keresetek, jövedelmek a) pont szerint csökkentett összege és az ezen összegre számított adóalap-kiegészítés együttes összegére képzett összegével.
(7) A (6) bekezdés a) pontjában foglaltaktól eltérően 1991. évben munkavállalói járulék címén 0,2 százalékos, 2006. évben egészségbiztosítási járulék címén 4,6 százalékos, munkavállalói járulék címén 1,1 százalékos mértéket kell alkalmazni.
(8) Ha az (5) bekezdés alkalmazása során 1988. január 1-je előtti keresetet, jövedelmet kell figyelembe venni, az 1988. január 1-je előtti kereseteket, jövedelmeket a nyugdíjjárulék 1988. január 1-jén érvényes mértékének alapulvételével kell naptári évenként csökkenteni.
(9) A nyugdíjazást megelőző naptári év előtt elért és a (6)-(8) bekezdés szerint csökkentett keresetet, jövedelmet az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve naptári évenként a nyugdíjazást megelőző naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani.
(10) Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetet úgy kell meghatározni, hogy a (9) bekezdés szerint növelt kereset, jövedelem együttes összegét el kell osztani az átlagszámítási időszaknak a biztosításban töltött azon napjainak számával, amelyekre a nyugdíjat igénylőnek az (1)-(5) bekezdés szerinti keresete, jövedelme volt. Az osztószám megállapításánál a heti pihenőnapokat, a munkaszüneti napokat és a szabadnapokat is figyelembe kell venni. Az így kapott napi átlagot meg kell szorozni 365-tel, és el kell osztani 12-vel.
(11) Ha a 2012. december 31-ét követő időponttól kezdődően megállapításra kerülő öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset 372 000 forintnál több,
a) a 372 001 és 421 000 forint közötti átlagkeresetrész 90 százalékát,
b) a 421 000 forint feletti átlagkeresetrész 80 százalékát
kell az öregségi nyugdíj megállapításánál figyelembe venni.
Számos kérdés felvetődhet az átlagkereset meghatározása kapcsán. A következőkben a táppénzt érintő jogesetet mutatunk be.
A táppénz nem képezi társadalombiztosítási járulék alapját. A keresetpótló juttatás nem azonos a táppénzzel [1997. évi LXXXI. törvény 21. §, 22. §; 1991. évi IV. törvény 14. §]
Az nyugdíjbiztosítási szerv a 2005. augusztus 10. napján meghozott határozatával 73 708 forint rokkantsági nyugdíjat állapított meg igénylő részére 99 605 forint havi átlagkereset, illetőleg 36 év 57 nap szolgálati idő figyelembevételével.
A igénylő fellebbezése folytán az nyugdíjbiztosítási szerv igazgatója 2006. január 4. napján meghozott határozatával módosította az első fokú társadalombiztosítási határozatot, a igénylő részére 36 év 62 nap szolgálati idő és 102 981 forint összegű havi átlagkereset figyelembevételével 2005. július 1. napjától havi 76 206 forint rokkantsági nyugdíjat állapított meg a társadalombiztosítási nyugellátásáról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 22. § (1) bekezdésére és 38. § (1) bekezdésére alapítottan. A munkaügyi bíróság ítéletével az igénylő keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a Tny. 13. § (1) bekezdése és 22. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a rokkantsági nyugdíj összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni. A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 21. § a) pontja egyértelműen rögzíti, hogy a foglalkoztató által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, tehát a táppénz összege is olyan juttatás, amely nem képezi a társadalombiztosítási járulék, illetve a nyugdíjjárulék alapját, ezért az nyugdíjbiztosítási szerv törvényesen hagyta figyelmen kívül az igénylő részére folyósított táppénzes ellátás összegét.
Megállapította továbbá a másodfokú határozat alapján a munkaügyi bíróság azt is, hogy az igénylő az általa vitatott évek közül 1990-ben, 1995-ben, illetve 1996-ban nem volt táppénzes állományban. 1989-ben 112 napot, 2004-ben 67 napot, 2005-ben 179 napot volt táppénzes állományban az igénylő. A nyugdíjbiztosítási szerv 1989-ben a igénylő rokkantsági nyugdíjának számításakor osztószámként 151-et, 2004-ben 299-et, míg 2005-ben kettőt vett figyelembe, melyből egyértelműen kitűnik, hogy az nyugdíjbiztosítási szerv az osztószám megállapításánál a igénylő táppénzes állományának időtartamát, illetőleg annak egyes napjait nem vette figyelembe, így a igénylő hátrányára nem torzult a rokkantsági nyugdíj megállapításának alapjául szolgáló átlagkereset. A jogerős ítélet ellen az igénylő nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Tny. 22. § (2) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő, mert a táppénz nem munkaviszonyból származó rendszeres jövedelem, hanem keresetpótló ellátás, amelyet a nyugdíj alapjának számításakor figyelembe kell venni. A munkaügyi bíróság tévesen értelmezte és alkalmazta a Tbj. és a Tny. rendelkezéseit. A nyugdíjbiztosítási szerv felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Előadta, hogy igénylő tévesen értelmezi a Tny. 22. § (2) bekezdését és a rendelkezésére bocsátott 2005. évi nyugdíjbiztosítási nyilvántartó lapon lévő adatokat is.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el, majd megállapította, hogy a Tny. 22. § (1) bekezdése szerint az öregségi nyugdíj összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért és kifizetett – a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló -, a személyi jövedelemadót is tartalmazó, csökkentés nélküli bruttó kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni. A Tbj. 21. § a) pontja értelmében nem képezi a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási járulék alapját a foglalkoztató által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a foglalkoztatót terhelő összege.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló peradatok alapján megállapította, hogy a másodfokú társadalombiztosítási szerv törvényes határozatot hozott a fentebb idézett jogszabályok alkalmazásával az igénylő rokkantsági nyugdíjának megállapításáról. Tévedett az igénylő, mert a Tbj. értelmében a táppénz nem képezi társadalombiztosítási járulék alapját. Tévesen értelmezte az igénylő a Tny. 22. § (2) bekezdésében írt keresetpótló juttatás fogalmát, mert az nem azonos a táppénzzel. Amint azt az nyugdíjbiztosítási szerv is helyesen rögzítette felülvizsgálati ellenkérelmében, a keresetpótló juttatás a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 14. § (4) bekezdésének a) pontja szerinti juttatás, amely körbe a táppénz nem tartozik.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. K. III. 10.031/2007.)
2021.06.15.
