Az EU-ban nemcsak munkavállalók szabad áramlása és letelepedése lehetséges, hanem a vállalkozások más tagállamban történő alapítása, átalakulása, székhelyáthelyezés (székhely lehet: bejegyzett iroda vagy tényleges üzletvezetés helye) is. Utóbbi tekintetében azonban a nemzetközi magánjogi rendelkezéseket, valamint a fogadó tagállam társasági jogi szabályait sem szabad figyelmen kívül hagyni, mert ez határozza meg az illetőséget, mely az adójogi szabályokra is kihatással van. Összetett kérdés, a jogszabályok összefüggnek egymással.
Abban az esetben, ha egy EU-ban alapított társaság, adóalany Magyarországra helyezi tényleges üzletvezetési helyét, mely által belföldi illetőségű adózónak minősül, felmerülhet a kérdés, hogy a társaság választhatja-e azt a lehetőséget, hogy a társaságiadó-bevallása alapjául szolgáló beszámolóját az IFRS-ek szerint állítja össze vagy erre nincs lehetősége.
Amennyiben a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) rendelkezéseit vizsgáljuk, akkor a megállapítható, hogy a törvény 2. § (3) bekezdése szerint belföldi illetőségű adózónak minősül a külföldi személy, ha üzletvezetésének helye belföld. A Tao tv. 5. § (10) bekezdése értelmében a belföldi üzletvezetési hellyel rendelkező külföldi személy az adóigazgatási rendtartásról és az adózás rendjéről szóló törvények bizonylatokra, könyvvezetésre és nyilvántartásra előírt kötelezettségeit a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) előírásai szerint, a kettős könyvvitelt vezető vállalkozókra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával teljesíti.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számv. tv.) 9/A. § (1) bekezdése szerint éves beszámolóját az IFRS-ek szerint állíthatja össze
a) az a vállalkozó, amelynek közvetlen vagy közvetett anyavállalata az összevont (konszolidált) éves beszámolóját az IFRS-ek szerint készíti el,
b) a biztosító,
c) a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletével kapcsolatos feladatkörében eljáró Magyar Nemzeti Bank felügyelete alá tartozó pénzügyi vállalkozás, pénzforgalmi intézmény, elektronikuspénz-kibocsátó intézmény, befektetési vállalkozás, a központi értéktár, a központi szerződő fél, a tőzsde, a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató, az IFRS-ek szerint készített konszolidált pénzügyi kimutatásokba anyavállalati döntés alapján bevont pénzpiaci közvetítő és biztosításközvetítő, valamint a kollektív befektetési formákról és kezelőikről, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvény hatálya alá tartozó alap és alapkezelő,
d) a 155. § alapján könyvvizsgálatra kötelezett gazdasági társaság,
e) a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe.
Ugyanezen paragrafus (2) szerint éves beszámolóját az IFRS-ek szerint állítja össze
a) az a vállalkozó, amelynek értékpapírjait az Európai Gazdasági Térség bármely államának szabályozott piacán forgalmazzák,
b) a hitelintézet, továbbá a hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozás.
A (3) bekezdés szerint az (1) bekezdésben foglaltakat nem alkalmazhatja
a) az állami vagy önkormányzati vagyonkezelést végző vállalkozó,
b) a nonprofit gazdasági társaság,
c) a biztosítási tevékenységről szóló törvény szerinti kölcsönös biztosító egyesület,
d) a nyugdíjpénztár, az egészségpénztár és az önsegélyező pénztár.
(4) A gazdálkodó az IFRS-ekben nem szabályozott kérdések tekintetében – az IFRS-ekkel összhangban – e törvény előírásait köteles alkalmazni.
(5) Amennyiben jogszabály speciális bemutatási, közzétételi kötelezettséget ír elő a gazdálkodó számára, úgy azt az éves beszámolóját az IFRS-ek szerint összeállító gazdálkodó is megfelelően köteles alkalmazni.
A könyvvizsgálatra kötelezettek körét a Számv. tv. 155. § határozza meg.
155. § (1) A könyvvizsgálat célja annak megállapítása, hogy a vállalkozó által az üzleti évről készített éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló, továbbá az összevont (konszolidált) éves beszámoló e törvény előírásai szerint készült, és ennek megfelelően megbízható és valós képet ad a vállalkozó (a konszolidálásba bevont vállalkozások együttes) vagyoni és pénzügyi helyzetéről, a működés eredményéről. A könyvvizsgálat során ellenőrizni kell az éves beszámoló, az összevont (konszolidált) éves beszámoló és a kapcsolódó üzleti jelentés adatainak összhangját, kapcsolatát is.
(2) Kötelező a könyvvizsgálat – a (3) bekezdésben foglaltak kivételével – minden kettős könyvvitelt vezető vállalkozónál. Minden olyan esetben, amikor a könyvvizsgálat e törvény vagy más jogszabály előírásai szerint nem kötelező, a vállalkozó dönthet arról, hogy a beszámoló felülvizsgálatával könyvvizsgálót bíz meg.
(3) Nem kötelező a könyvvizsgálat, ha az alábbi két feltétel együttesen teljesül:
a) az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában a vállalkozó éves (éves szintre átszámított) nettó árbevétele nem haladta meg a 300 millió forintot, és
b) az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában a vállalkozó által átlagosan foglalkoztatottak száma nem haladta meg az 50 főt.
(4) Jogelőd nélkül alapított vállalkozónál – a (3) bekezdésben foglaltak alkalmazásakor -, ha az üzleti évet megelőző két üzleti év egyikének vagy mindkettőnek az adatai hiányoznak vagy csak részben állnak rendelkezésre, akkor a tárgyévi várható adatokat és – ha van – a megelőző (első) üzleti évi (éves szintre átszámított) adatait kell figyelembe venni.
(5) A (3) bekezdésben foglaltakat nem alkalmazhatja:
a) az a kettős könyvvitelt vezető vállalkozó, ahol a könyvvizsgálatot jogszabály írja elő,
b) a takarékszövetkezet,
c) a konszolidálásba bevont vállalkozás,
d) a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe,
e) az a vállalkozó, amelyik a 4. § (4) bekezdése szerint – a megbízható és valós kép érdekében – a kivételes esetben eltér a törvény előírásaitól,
f) a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó.
(5a) A (3) bekezdésben foglaltakat nem alkalmazhatja a tárgyévi üzleti évet követő üzleti évben a vállalkozó, ha a tárgyévi üzleti év mérlegfordulónapján 10 millió forintot meghaladó, 60 napnál régebben lejárt – az adózás rendjéről szóló törvény szerinti – köztartozása van.
A Számv. tv 9/A. §-a tételesen meghatározza, hogy mely vállalkozó alkalmazza vagy alkalmazhatja éves beszámolója összeállításának céljából az IFRS-eket.
Tekintettel arra, hogy a belföldi üzletvezetési hellyel rendelkező külföldi adózó éves beszámoló készítésére és könyvvizsgálatra nem kötelezett, így nem tartozik azon vállalkozók körébe, amelyek számára a Számv. tv. kötelezően előírná, vagy választhatóan lehetővé tenné az IFRS-ek alkalmazását. A fentiekre tekintettel a belföldi illetőségűnek minősülő külföldi adózó nem alkalmazhatja a társasági adó megállapításához szükséges információkat alátámasztó nyilvántartásainak előállítása céljából az IFRS-eket.