Az alapvető jogok biztosának az AJB-1084/2020. (korábban: 1369/2019.) számú ügyben született jelentése szabályozási problémákat állapított meg a kétszeres elvonás tilalmának az érvényesülésével kapcsolatban abban az esetben, ha az adóhatóságnak az adóhiányt megállapító határozata a költségvetési csalás miatt vagyonelkobzást elrendelő ítélet meghozatalát követően válik véglegessé. Ennek kapcsán meg kell teremteni az Art. és a Btk. vagyonelkobzásra vonatkozó szabályainak az összhangját, létre kell hozni a normatív alapját, hogy a párhuzamosan folytatott eljárásokban figyelembe vegyék az eljáró szervek a másik eljárásban már megállapított ugyanolyan jellegű vagyonelvonást. Fontos kritérium az elv alkalmazása során, hogy a büntetőeljárás alá vont személytől ugyanazért az okozott kárért vonják el a vagyont a büntetőeljárásban, mint a közigazgatási szankcióval sújtott személy által okozott kár.
További kritérium a tényállás azonossága a büntetőeljárásban és a közigazgatási eljárásban: A tényállások eltérősége esetén a kétszeres értékelés tilalmának elve nem érvényesülhet. A büntetőjogi és adójogi tényállások összevetése, egyezőségének vagy eltérésének vizsgálata minden esetben vizsgálatot igényel. Előfordul, hogy az adóvizsgálat más gazdasági eseményeket is érint, mint a büntető ítélet, úgy a megállapított adókülönbözetből, adóhiányból csak azon összegeket kell a vagyonelkobzás okán kompenzálni, amelyek a büntető ítélettel érintett gazdasági eseményekkel azonosak (pl. ugyanazon számla/számlák vonatkozásában állapította meg az adóhatóság és a büntető bíróság is a fiktivitást), vagy az adóvizsgálat pl. szélesebb időszakot érint, mint a büntető ítélet.
A „ne bis in idem” elv időbeli korlátja, hogy a kétszeres értékelés tilalma csak addig és csak olyan mértékben érvényesülhet, ameddig és amilyen mértékben a korábban alkalmazott szankció (jelen esetben a vagyonelkobzás) hatályban marad. A befizetendő adókülönbözettől eltérően kell jelölni a vagyonelkobzással érintett adókülönbözetet az adóhatósági rendszerekben, mert mint ilyen, számos jogkövetkezménynél szerepet játszik (az adóhiány, így az adóbírság megállapításánál, az adózói minősítésnél). Az adott kódon feladott összegre tehát – annak ellenére, hogy az – legalábbis befizetendő adóként – nem könyvelődik fel az adózó adószámlájára – e jogkövetkezmények megállapításánál figyelemmel kell lenni és megoldhatónak kell lennie annak is, hogy utána e jogkövetkezmények technikailag megállapíthatóak legyenek. Ehhez, illetve az eljárások jogszerűsége szempontjából elengedhetetlen, hogy a vagyonelkobzással érintett adókülönbözet már a határozat rendelkező részében is megjelenjen. Ellenkező esetben egyrészt rendkívül nagy a veszélye annak, hogy a megfelelő könyvelés elmarad, másrészt magának az eltérő kezelésnek is a határozat a jogalapja az Art. 70. § (1) bekezdés értelmében.
A súlyosítási tilalom nem érvényesülhet, ha a határozat olyan irányú módosítása szükséges, ami a korábban megfizetni nem rendelt adókülönbözet későbbi megfizetésének előírására irányul (mely egyértelműen az adózó terhére történő módosításnak minősül). Ha korábban az adóhatóság az adózót azért nem kötelezte határozatában az adókülönbözet megfizetésére, mert arra vonatkozóan a bíróság vagyonelkobzást rendelt el, azonban a határozat véglegessé válását követően a bíróság a vagyonelkobzást adózó javára változtatta meg.
Lásd: Art. 146. § (1a)-(1d) bekezdések
Hatály: 2022.01.01.
